Az elsőt már ugye ismerjük :) egymás mellé nyitottam, nálad tisztábbak a képszélek, a szerkesztés. A lepcsi a kedvencem a képen amúgy, mindkettőtökén :) A tekintet meg az Erzsébet képén ütős. Te beszóltál a mamesznek mielőtt fotóztad?
Az lehet, hogy a második pálinkát töltött nektek s olyan jó volt, de nekem úgyis a harmadik mond valamiféle kibogozhatatlan történetet, olyat amilyeneket az öregek mesélnek, öreg nyelven, amilyenen csak ők értenek... vagy ők se, de attól még benne van, hogy egyszer valamikor szépek voltak és erősek és kívánatosak és hogy ennek mindenki számára vége lesz, ami nem lenne baj, de számomra is sajnos...
Köszi Zsike, Atta valószínű, hogy valamit mondhattam a nénikének, vagy csak akartam, mert hirtelen rám sandított, Köszönöm tisztelt Krónikás. Örültem, hogy tetszett. Üdv,
5 megjegyzés:
De jó sorozat.
A második kép különösen kedves és emlékezetes.:-)
Az elsőt már ugye ismerjük :) egymás mellé nyitottam, nálad tisztábbak a képszélek, a szerkesztés. A lepcsi a kedvencem a képen amúgy, mindkettőtökén :) A tekintet meg az Erzsébet képén ütős. Te beszóltál a mamesznek mielőtt fotóztad?
Az lehet, hogy a második pálinkát töltött nektek s olyan jó volt, de nekem úgyis a harmadik mond valamiféle kibogozhatatlan történetet, olyat amilyeneket az öregek mesélnek, öreg nyelven, amilyenen csak ők értenek... vagy ők se, de attól még benne van, hogy egyszer valamikor szépek voltak és erősek és kívánatosak és hogy ennek mindenki számára vége lesz, ami nem lenne baj, de számomra is sajnos...
Elgondolkodtat. Hogy mennyit minden történhetett a fiatalság és öregség között, lelki, testi szinten.
Kellenes ilyen sorozatok.
Köszi Zsike,
Atta valószínű, hogy valamit mondhattam a nénikének, vagy csak akartam, mert hirtelen rám sandított,
Köszönöm tisztelt Krónikás. Örültem, hogy tetszett.
Üdv,
Nagyon jók Lehel!
Megjegyzés küldése